2. Rész: Erősebb, mint valaha*

2.    Rész: Erősebb, mint valaha*

               

Remegő térdekkel álltam a falnak támaszkodva, s még mindig magamon éreztem a férfi mentolos leheletét. Akaratlanul is lehunytam a szememet, s elképzeltem, ahogyan ajkai az enyémet súrolják. Megráztam a fejemet, hogy szabadulni tudjak a férfi csókjának gondolatától, hiszen ez egyáltalán nem vallott rám. Nem vagyok ilyen könnyűvérű.

A fehér ruhás öregember felém közeledett. Lába nem érte a földet, könnyedén suhant a levegőben egyenesen felém. Alig pár milliméterre állt meg előttem, a lehelete dohos volt, marta a torkomat, s köhögni kezdtem. Levegő után kapkodva görnyedtem a földre, a tüdőm oxigénért kiáltott. Az előtt soha sem történt ilyesmi. A lelkek nem jöttek közel hozzám, mindig megtartották a 3 lépés távolságot, de Ő akarta a gyűrűt, kellett neki, jobban, mint most nekem a levegő.  Az öreg fölém hajolt, s megérintette az arcomat. Döbbenten néztem rá, ez lehetetlen. Ilyen nem létezik. Ismeretlen nyelven kezdett el hadarni, a hangja egyre mélyebb lett, arca eltorzul, szemei vörösen világítottak, ujjai karmokban végződtek.

Vészesen közel hajolt hozzám, ajkamon éreztem, ahogyan kifújja a levegőt. Meg akar csókolni. A felismeréstől mozdulni sem bírtam, elfogott a rettegés, hogy valami olyasmivel állok szemben, amit nem ismerek, olyan erő van a birtokában, amihez foghatót nem láttam pályafutásom során.

Az ajtó hirtelen kivágódott, az öreg egy laza mozdulattal eldobta az éppen belépni készülő férfit, aki hangos puffanással ért földet a folyosó végén.

Kihasználva az alkalmat felegyenesedtem, és futásnak eredtem.  Az ismeretlen szexi rendőr éppen akkor tápászkodott fel a földről. Oda rohantam hozzá, éreztem, hogy a szellem még mindig a nyomomban van.

-          Mi a fasz volt ez? – Erősen karon ragadott, és a falnak vágott. Az ütődés erejétől ívbe rándult a gerincem, s felordítottam a fájdalomtól.  Egyik karját szorosan a fejem mellé szorította, a másikat, pedig a derekamra csúsztatta. Érintése kellemesen bizsergető volt, tenyere hatalmas, és forró.

Ennyire vágynék egy férfi érintésére? Kérdeztem magamtól.

Elvonta a figyelmemet a szellemről, aki éppen ebben a pillanatban ragadta meg nyakánál fogva a férfit, és eltaszította előlem. A rendőr eszméletlenül esett össze.

A szellem elmosolyodott, majd közvetlen a fejem mellett írni kezdett a falra. Mikor befejezte művét kámforrá vált.

Zokogva csúsztam le a fal mentén, s nem mertem felnézni. Halk nyögés kíséretében tért magához a rendőr, de továbbra sem mozdultam.

Hallottam lépteit közeledni, ujjaival állam alá nyúlt, s kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Szemei a csokoládéra emlékeztettek, s köztudott, hogy minden nő imádja a csokit.

-          Mi folyik itt? És ne mondja, hogy fogalma sincs róla, mert nem hiszem el.  – Könny fátyol mögül néztem rá, s képtelen voltam megszólalni. Túl sok sokk ért ma már.

-          Ha nem válaszol, kénytelen leszek bevinni magát az őrsre, hogy kihallgassam. – Hitetlen kedve néztem gyönyörű szemeibe, benedvesítettem ajkaimat, megszólaltam.

-          Nem tudok semmit. – Térdére támaszkodott, majd felállt engem is magával húzva. Éreztem, ahogyan a hátam mögött összekulcsolja a csuklómat, pár másodperccel később már a hideg fémet is éreztem.

-          Mi ez az írás? Ez vér? – Közelebb sétáltam a falhoz, s igaza volt, ez tényleg vér volt.

-          Mit történt, amíg eszméletlen voltam, hogy a picsába vesztettem el egyáltalán az eszméletemet?  - A férfi szemei dühösen villantak meg a lámpa világításában.

-          Úgy tűnik rengeteg kérdést kell megválaszolnia.