2015. július 28., kedd

4. Rész: Kezeltesse magát*

4. Rész: Kezeltesse magát*

Az ajtó váratlanul kivágódott, majd hangos reccsenéssel ketté hasadt.  A szellem elvesztette érdeklődését irántam és a betolakodóra szegezte démoni tekintetét.
Ben, szemei kétszeresére guvadtak. Látja Őt. A szellem vérfagyasztó sikolyt hallatott. És minden üveg eltörött a szobában. Kezeimet fülemre tapasztottam, de így sem tudtam tompítani a hangot. Éreztem, hogy valami folyik a fülemből, ujjaimon langyos vér folyt le.
Hátam mögül Ben eszméletlenül esett össze. Megint. Odarohantam hozzá, izmos karját átvetettem a vállamon, és kivonszoltam a lakásból.
Hiába ráztam a vállát, vagy pofozgattam, nem tért magához.
A szellem végig suhant a folyóson, egyenesen felénk haladva. Szemei vérben forogtak, gyilkolni akart. Rettegve húzódtam a fal mellé.
Alig egy karnyújtásnyira volt tőlem, mikor a szomszédos épületből megszólalt a harang. S, a szellem kámforrá vált.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, vége elment. Egyelőre.  De visszajön, mindig visszajönnek.
-          Mi volt ez az izé? – Ben lassan tért magához, homlokára rászáradt a vér.
-          Mi mi volt? – Kérdeztem ártatlanul, s közben egy papír zsebkendővel letöröltem a homlokát.
-          Ne nézzen hülyének, láttam azt a valamit, amint éppen magát fojtogatja. – Tekintete a semmibe meredt.
-          Jöjjön. – Átkaroltam izmos vállát, és bevezettem a lakásomba.
-          Mi folyik itt Rosalyn? – Ahogyan ott ült a kanapán hatalmas termetével, szerettem volna bevalanni neki az igazságot, de tudtam, hogy nem hinne nekem.
-           Nem mondhatom el, sajnálom. – Feleltem, s leültem vele szembe a dohányzó asztalra, hogy ellássam a sebét.
-          Ros, nekem bármit elmondhat.
-          Ezt nem. – Lefertőtlenített a vágást a homlokán, és egy sebtapasszal lefedtem.
-          Valami nem stimmel maga körül, többet tud, mint mait elárul. – Mély levegőt vettem, és belekezdtem.
-          Kislány korom óta látok dolgokat. Ijesztő dolgokat, amiknek nem lenne szabad itt lennie, de még is itt vannak.
-          Szellemekre gondol? – Nem nevetett, tekintete még is elárulta Őt, nem hisz nekem.
-          Igen, de nem csak magát a szellemet látom, olykor, a múlt is felfedi magát előttem.  Elég megérintenem egy tárgyat, de a hely is elő idézheti. Eleinte próbáltam elfedni ezt a képességemet, mintha nem létezne. Elmentem a szellemek mellett, akik reménnyel fordultak hozzám, de én tudomást sem vettem róluk. Képtelen voltam rá, azt hittem megőrültem. De nem. A családunk régóta látja ezeket a dolgokat. Kezdetben anyám, nem mesélt erről, mert abban reménykedett, hogy nem örököltem ezt a képességet, ahogy Ő sem.  Ő is csak a nagyanyámtól hallott ezekről a lényekről. Három rétegük van. Van, akik felkeresnek, mert befejezetlen dolguk van, segítek nekik elrendezni ezt a dolgot, és így békét találnak, hogy hova kerülnek, azt nem tudom, csak a mosolyt látom az arcukon, és ez nekem elég ahhoz, hogy tudjam, hogy jó helyre kerülnek. Van egy másik réteg, aki látja ezt az átjárót, de nem lépi át a határát, továbbra is a földön bolyong, mert azt hiszik így szeretteikkel lehetnek, de tévednek. Egy idő után elveszítik szellemi mivoltukat, éppen úgy, ahogyan az emberit is elvesztették. Olyan mintha meghalnának, csak, hogy itt a lélek hal el és nem a test. Egyszerűen megszűnnek létezni. A harmadik réteg az amivel mi szembe álluk, a legveszélyesebb és egyben leggonoszabb szellem, vagy démon. Attól, függ, hogy hogyan került ide.
-          Várjunk, azt állítja, hogy egy szellem át a gyilkosságok mögött? – A férfi két keze közé fogta a fejét, és hitetlenkedve nézett rám.
-          Nem szó szerint. Megszállásról beszélek. Biztos látott már horror filmet ahol megszállják a szellemek, az embereket és megölik őket, de itt nem erről van szó. Célja van, a gyűrűt akarja, már csak azt kell kideríteni, hogy ki Ő, és miért kell neki a gyűrű. Vissza kell küldeni oda ahonnan jött, ennek a lénynek a pokolban a helye, nem garázdálkodhat a földön, különben mindenkit megöl, aki az útjába áll. És jelenleg én vagyok az egyetlen személy, aki segíteni tud magának.

-          Maga nem normális. Kezeltesse magát. – Felugrott a kanapéról, és kisietett a lakásból. 

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett :) Miért ilyen ritkán van rész?

    VálaszTörlés
  2. sokat voltam nyaralni sajnos, és így nem volt időm írni :(
    de próbálom pótolni a lemaradást

    VálaszTörlés