4. Rész: Kezeltesse magát*
Az ajtó váratlanul kivágódott, majd hangos reccsenéssel ketté
hasadt. A szellem elvesztette
érdeklődését irántam és a betolakodóra szegezte démoni tekintetét.
Ben, szemei kétszeresére guvadtak. Látja Őt. A szellem
vérfagyasztó sikolyt hallatott. És minden üveg eltörött a szobában. Kezeimet
fülemre tapasztottam, de így sem tudtam tompítani a hangot. Éreztem, hogy
valami folyik a fülemből, ujjaimon langyos vér folyt le.
Hátam mögül Ben eszméletlenül esett össze. Megint. Odarohantam
hozzá, izmos karját átvetettem a vállamon, és kivonszoltam a lakásból.
Hiába ráztam a vállát, vagy pofozgattam, nem tért magához.
A szellem végig suhant a folyóson, egyenesen felénk haladva.
Szemei vérben forogtak, gyilkolni akart. Rettegve húzódtam a fal mellé.
Alig egy karnyújtásnyira volt tőlem, mikor a szomszédos épületből
megszólalt a harang. S, a szellem kámforrá vált.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, vége elment. Egyelőre. De visszajön, mindig visszajönnek.
-
Mi volt ez
az izé? – Ben lassan tért magához, homlokára rászáradt a vér.
-
Mi mi volt?
– Kérdeztem ártatlanul, s közben egy papír zsebkendővel letöröltem a homlokát.
-
Ne nézzen
hülyének, láttam azt a valamit, amint éppen magát fojtogatja. – Tekintete a
semmibe meredt.
-
Jöjjön. –
Átkaroltam izmos vállát, és bevezettem a lakásomba.
-
Mi folyik
itt Rosalyn? – Ahogyan ott ült a kanapán hatalmas termetével, szerettem volna
bevalanni neki az igazságot, de tudtam, hogy nem hinne nekem.
-
Nem mondhatom el, sajnálom. – Feleltem, s
leültem vele szembe a dohányzó asztalra, hogy ellássam a sebét.
-
Ros, nekem
bármit elmondhat.
-
Ezt nem. –
Lefertőtlenített a vágást a homlokán, és egy sebtapasszal lefedtem.
-
Valami nem
stimmel maga körül, többet tud, mint mait elárul. – Mély levegőt vettem, és
belekezdtem.
-
Kislány
korom óta látok dolgokat. Ijesztő dolgokat, amiknek nem lenne szabad itt
lennie, de még is itt vannak.
-
Szellemekre
gondol? – Nem nevetett, tekintete még is elárulta Őt, nem hisz nekem.
-
Igen, de nem
csak magát a szellemet látom, olykor, a múlt is felfedi magát előttem. Elég megérintenem egy tárgyat, de a hely is
elő idézheti. Eleinte próbáltam elfedni ezt a képességemet, mintha nem létezne.
Elmentem a szellemek mellett, akik reménnyel fordultak hozzám, de én tudomást
sem vettem róluk. Képtelen voltam rá, azt hittem megőrültem. De nem. A
családunk régóta látja ezeket a dolgokat. Kezdetben anyám, nem mesélt erről,
mert abban reménykedett, hogy nem örököltem ezt a képességet, ahogy Ő sem. Ő is csak a nagyanyámtól hallott ezekről a
lényekről. Három rétegük van. Van, akik felkeresnek, mert befejezetlen dolguk
van, segítek nekik elrendezni ezt a dolgot, és így békét találnak, hogy hova kerülnek,
azt nem tudom, csak a mosolyt látom az arcukon, és ez nekem elég ahhoz, hogy
tudjam, hogy jó helyre kerülnek. Van egy másik réteg, aki látja ezt az átjárót,
de nem lépi át a határát, továbbra is a földön bolyong, mert azt hiszik így
szeretteikkel lehetnek, de tévednek. Egy idő után elveszítik szellemi
mivoltukat, éppen úgy, ahogyan az emberit is elvesztették. Olyan mintha
meghalnának, csak, hogy itt a lélek hal el és nem a test. Egyszerűen megszűnnek
létezni. A harmadik réteg az amivel mi szembe álluk, a legveszélyesebb és
egyben leggonoszabb szellem, vagy démon. Attól, függ, hogy hogyan került ide.
-
Várjunk, azt
állítja, hogy egy szellem át a gyilkosságok mögött? – A férfi két keze közé
fogta a fejét, és hitetlenkedve nézett rám.
-
Nem szó
szerint. Megszállásról beszélek. Biztos látott már horror filmet ahol
megszállják a szellemek, az embereket és megölik őket, de itt nem erről van
szó. Célja van, a gyűrűt akarja, már csak azt kell kideríteni, hogy ki Ő, és
miért kell neki a gyűrű. Vissza kell küldeni oda ahonnan jött, ennek a lénynek
a pokolban a helye, nem garázdálkodhat a földön, különben mindenkit megöl, aki
az útjába áll. És jelenleg én vagyok az egyetlen személy, aki segíteni tud
magának.
-
Maga nem
normális. Kezeltesse magát. – Felugrott a kanapéról, és kisietett a lakásból.
Nagyon tetszett :) Miért ilyen ritkán van rész?
VálaszTörléssokat voltam nyaralni sajnos, és így nem volt időm írni :(
VálaszTörlésde próbálom pótolni a lemaradást