5. RÉSZ: Halandó lelkek*

5.    RÉSZ: Halandó lelkek*

Ben távozása nem ért váratlanul, tudtam, hogy nem fog hinni nekem. Még is megkönnyebbültem, hogy elmondtam neki az igazat.

-          Halo? – Szóltam bele a telefonomba.

-          Ros, Mark vagyok. Lefordítottam a szöveget, amit átküldtél.  Igazad volt, ógörög nyelven íródott, a Krisztus utáni évszázadban, pontosan nem tudom megmondani, hogy mikor, sajnos. A szöveget sem tudtam pontosan lefordítani, de a lényeg szerintem meg van. Említettél egy gyűrűt is, az írás a gyűrűvel van összefüggésben. A gyűrűt megátkozták, a szöveg az átkot tartalmazza. A lényege, hogy bárki is birtokolja a gyűrűt, az halott. A gyűrűhöz tartozik egy őrző szellem is. Megszállja a gyűrű tulajdonosát, és végez velük, senki nem érhet a gyűrűhöz, csak az eredeti és egyetlen tulajdonos, de hogy ki is ez a tulaj arról, megint nem ír semmit. Sajnos csak ennyit tudtam kideríteni.

-          Köszi Mark.

-          Ros, asszem nem értesz. Hol van ez a gyűrű?

-          A rendőrségen. Miért?

-          Mindenki aki hozzá ért a gyűrűhöz, meg fog halni. Ugye nem érintetted meg?

-          Öhm, de…de kesztyű volt rajtam.

-          Az nem számít. Hozzá értél, végezni fog veled.

-          Mark most le kell tennem. – Remegő kézzel nyúltam a lakás kulcsomért, és az őrsre siettem.

Ha Mark-nak igaza van, márpedig Ő soha sem téved, akkor Ben és a többiek nagy veszélyben vannak.

A rendőrség teljes sötétségben volt, egyetlen lámpa sem égett az épület körül.

-          Segíthetek? – A recepciós pultnál, egy idősebb férfi ült, és unottan nézett rám.

-          Ben Turner-t keresem.

-          Sajnálom, Mr. Turner már nincsen bent.

-          Meg tudná nekem adni a telefon számát, vagy esetleg a címét? – A férfi felvonta az egyik szemöldökét, és döbbenten mered rám.

-          Nem.

-          Miért nem? – Éreztem, hogy mindkettőnknek fogytán van a türelme.

-          Mert ezek személyes adatok, és azt nem adhatom ki.

-          Értse meg, életbe vágóan fontos, hogy beszéljek vele. – A lámpa hirtelen pislákolni kezdett. Itt van.

-          Ide figyeljen, ha nem adja, meg hogy hol tudom Őt elérni, akkor itt mindnyájan meg fogunk halni. – A férfi egy ideig rám meredt, majd hangosan felnevetett.

-          Ide figyeljen, hölgyem, ez nevetséges. Felkell szólítanom, Önt a távozásra, vagy bent tartom éjszakára, és az garantálom, hogy nem tetszene. – A lámpák hírtelen kialudtak az épületben, majd a velem szemben ülő férfi vérfagyasztó sikolya törte meg a csendet.

A sötétben semmit sem láttam. Fogalmam sem volt róla, hogy a férfi egyedül volt-e vagy esetleg van még valaki az épületben.

Tapogatózva négykézláb araszoltam el az ajtóig, de az nem nyílt ki. Hiába rángattam, meg sem mozdult. Kezdtem pánikba esni.

Az ajtó mellett állt egy ruhafogas, megragadtam, s elindultam a fal mentén, hogy egy ablakot keressek.

Éreztem, ahogy erősen megragadják a nyakamat, és a falnak hajítanak.

Éles fájdalom nyilalt a gerincembe, képtelen voltam megmozdulni. Magatehetetlenül feküdtem a földön, és néztem, ahogyan közeledik felém a szellem.

Váratlanul kopogás hallatszott a bejárati ajtó felöl.

-          Hahó, van ott valaki? – A szellem az ajtó felé suhant, majd egyetlen érintéssel kivágta azt. Az előtte álló nő, eszméletlenül esett az úttestre, ahol egy kamion azonnal el is ütötte. Vér borított mindent, a járókelők döbbenve nézték ahogyan a vér lassan végig folyik az utón.

Minden erőmet összeszedtem, s talpra álltam. A testem és a lelkem is tiltakozott minden mozdulat ellen. Soha az előtt nem láttam még ilyen erős, és gonosz szellemet.

Az a szegény nő semmiről sem tehetett, még is meg kellett halnia.

Láttam, ahogyan a kamion sofőr felém rohan, de hogy vajon elért-e, hozzám azt már nem tudom. Sokkos állapotban estem össze az ajtó előtt, és elvesztettem az eszméletemet.